6. fejezet

A szállodai szobába lépve előhúztam a bőröndöt az ágy alól, s össze-vissza hajigálva bele a ruhákat, pakolni kezdtem. Soha nem beszéltem az érzéseimről senkinek, még apámnak sem, aki talán még nálam is nehezebben viselte anya halálát. Nem is igen tudtam volna, hiszen a temetés után mániákusan temetkezett bele a munkába, gyakran hetekig volt távol egyik üzleti tárgyalásról utazva a másikra. Emma állt hozzám a legközelebb, néha úgy éreztem, szavak nélkül is tudja, mi játszódik le bennem, de még neki sem voltam képes kiönteni a szívemet. Sztoikus nyugalommal, igazi jó barátként tűrte hangulatingadozásaimat, végül az ő javaslatára iratkoztam be a taekwondo oktatásra. Az újfajta sport segített levezetni a bennem felgyülemlett feszültséget, szívvel-lélekkel vetve bele magam adtam ki haragomat. Gyorsan kivívtam a tiszteletet az egyesület nálam sokkal gyakorlottabb sportolói között, így hamar sikerült beilleszkednem a srácok összeszokott társaságába. Néhány év múlva szinte minden összejövetelre velük tartottam – az edzőtáborokon kívül együtt buliztunk, kirándultunk, nyaraltunk, néha még együtt is aludtunk, ami végül a problémák forrása lett. Ennek köszönhetően lett viselkedésem egyre vagányabb, fiúsabb, amit Emma többször szóvá is tett, de nem foglalkoztam vele. Jól éreztem magam velük, hiszen a lányokkal ellentétben nem terheltek lelki problémákkal, és az én érzéseimben sem akartak szüntelenül vájkálni. Aztán egy különösen jól sikerült buli után lefeküdtem egyikükkel… Dani régóta tetszett nekem, de nem akartam elrontani a csapatban kialakult hangulatot, ezért elveimet követve, bár többen bepróbálkoztak, sosem választottam közülük partnert. Kínosan ügyeltem arra, hogy a legkevesebb érdeklődést se mutassam feléjük, de néha egy-egy oldott hangulatú bulin azért előfordultak kisebb flörtölések, amit másnap jó poénnak könyveltünk el. Azonban Dani és köztem mindig is volt valami vibrálás, így várható volt, hogy előbb-utóbb robbanni fog a bomba. A nyári edzőtábor után a csapat Balatonra készült, Dani szüleinek nyaralójába, természetes volt hát, hogy én is velük tartottam. Persze nem egyedüli lányként, néhányuk barátnője is hozzánk csapódott, így vegyes társaság jött össze. Az utolsó estét a Flörtben szándékoztuk megünnepelni, ahol sikerült kicsit többet innom a kelleténél, ezért az éjjel nagy részét gátlástalanul flörtölve töltöttem Danival. Amikor a csókok már túlzottan hevessé váltak, fülembe súgva megkérdezte, hogy nem lépünk-e le, mire rövid töprengés után bólintottam. Másnap a többiek csipkelődő megjegyzéseinek kereszttüzében utaztunk haza, kínosan kerülve egymást. Mint később megtudtam, Daninak épp kialakulóban volt egy friss kapcsolata, amiről persze elfelejtett engem tájékoztatni, ezért még rosszabbul éreztem magam. Szerencsére nyár lévén szüneteltek az edzések, így abban bízva, hogy szeptemberig rendeződik a dolog, úgy tettem, mintha nem érdekelne. Később mégsem tudtam elviselni a beszólásokat, sem Dani kutakodó pillantásait, így hanyagolni kezdtem a közös programokat, aztán kapva nagynéném meghívásán Londonba, végleg búcsút intettem a sportnak. Épp abban az évben végeztem el a gimit, jól jött egy év gyakorlás az angol nyelvterületen, ezért a főiskolán halasztva egy évet, kiutaztam hozzá. Hazatérve a következő szemesztert már angol nyelvű oktatásban kezdtem el, ami még tovább fejlesztette nyelvtudásomat.

Mit csinálsz? – tértek vissza gondolataim a jelenbe. Hova lett a fasza, vagány csaj? Ismét elfutsz a problémák elől? Sérthetetlen vagy, nem emlékszel? Pakold ki azt a nyomorult bőröndöt, és töröld le az arcodról ezt a szánalmas kifejezést! Kemény vagy, egy kőszikla, amit nem pont egy taknyos fog porrá zúzni! Kicsit többet tud rólad, mint az kívánatos lenne, na és? Holnapra talán már emlékezni sem fog rá, de ha mégis, felveszed a pókerarcot, ahogyan már számtalanszor megtetted. Egy hirtelen mozdulattal kiborítottam a bőrönd tartalmát, s büszkén kihúzva vállaimat, elkezdtem a ruháimat visszapakolni a szekrénybe.

~¤~

Reggel sokáig húztam az indulást, megfordult a fejemben, hogy kihagyom a mai napot, ám ez túl nyíltan jelezné Taylor számára, mennyire megviselt a visszaemlékezés, ezért erőt véve magamon végül mégis kocsiba ültem. A délelőtt nagy része már eltelt, mire odaértem, épp szünetet tartottak a színészek.

- Itt a cigid – nyomta kezembe a nyereményemet Kristen, akivel a parkolónál rögtön összefutottam. – Taylor már hiányolt téged – kacsintott rám, amit egy bágyatag mosollyal viszonoztam.

Azonban Kris kijelentésével ellentétben halvány nyomát sem láttam az izgalomnak a kölyök arcán, amikor üdvözöltem a csapatot.

- Szia! Jobban vagy? – lépett oda mégis hozzám néhány perc gondolkodás után.

- Miért ne lennék jól? – adtam a hülyét, értetlenkedő arckifejezést vágva.

- Mert tegnap nem úgy tűnt – fúrta tekintetét az enyémbe, amit szinte azonnal elkaptam.

- Mondtam, hogy jól vagyok – vontam meg a vállam mosolyogva, és éppen el akartam fordulni, hogy kivegyek egy kólát az automatából, amikor megcsörrent Tay telefonja. Ahogy kihúzta a zsebéből, egy összehajtogatott papírlap is kicsúszott, hogy épp a lábam előtt landoljon a földön. Egy tizedmásodperccel előbb nyúltam érte, s az ismerős fekete-fehér fotót meglátva kíváncsian széthajtottam.

Jankovich Titanilla végleg abbahagyja a sportot

Édesanyja halálát követően Titanilla tegnap bejelentette edzőjének, hogy végleg abbahagyja a szertornát. A világbajnok sportoló nem adott magyarázatot döntésére, de bennfentesek az átélt traumával kapcsolják össze. Komoly veszteséget szenved ezáltal a sportág, hiszen Titát – ahogy mindenki nevezi – a jövő nagy reménységei között tartották számon, akire már az olimpiai keretben is számítottak. Évekkel ezelőtt édesanyja, Szendrey Laura szintén kiemelkedő sikereket ért el a női szertornában, várható volt tehát, hogy lánya nyomdokaiba lépve követi a hagyományokat.

- Te kémkedsz utánam? – néztem rá döbbenten, miután átfutottam az első sorokat.

- Azért ez erős túlzás. Kíváncsi voltam, ezért rákerestem a nevedre, és rögtön kidobott néhány cikket – felelte a lelepleződéstől zavartan, majd enyhíteni akarva a kínos szituáción, megeresztett felém egy pazar fogvillantást. – Mondtam, hogy érdekelsz.

- Szóval érdekellek, mi? – vigyorogtam rá vissza, de belül majd szétvetett a düh. – Szeretnél többet is tudni rólam? – hajoltam oda hozzá, hogy ajkaimmal kacéran meg-megérintve bőrét, egészen a fülébe súgjam a szavakat.

Amikor újra eltávolodtam tőle, szaporábban vette a levegőt, amit ajkamon gúnyos mosollyal elégedetten észrevételeztem, miközben hátat fordítva neki a közelben álló Alex felé indultam. Játsszunk akkor más lapokkal, kölyök! – sandítottam a hátam mögé, hogy lássam, szemei engem követnek. Mikor a férfihez értem, aki elmerülten magyarázott valamit Chaske-nek, megkocogtattam a hátát, hogy figyelmét magamra vonjam.

- Van egy perced? – kérdeztem egy intéssel jelezve, hogy vonuljunk kicsit félre. Szemöldökét gyanakodva húzta össze, de szó nélkül követett.

- Miről lenne szó? – támaszkodott hanyagul a falnak, közben szemtelen pillantással méregetve.

- Nincs kedved egy kis esti szórakozáshoz? Kettesben – tettem hozzá jelentőségteljesen, mire szemei elkerekedtek a meglepettségtől, hogy rögtön utána kaján mosolyra húzódjon a szája.

- Nocsak! Meggondoltad magad?

- Fogalmazzunk úgy, hogy kíváncsivá tettél – néztem a nadrágjára kihívóan, majd feltűnésmentesen a kezébe nyomva a telefonszámomat, odasúgtam – Hívj fel később, ha itt már végeztünk.

Úgy tűnt, a műsor jól sikerült, mert Alextől elfordulva egy villogó szempárral találtam szembe magam, amit figyelmen kívül hagyva végre az automatához indultam.

A kölyöknek ma rossz napja volt, sokat bakizott, amit David egy ideig nyugodtan kezelt, majd furcsa humorával megpróbálta átlendíteni a holtponton. Mikor végre belátta, hogy sikertelenül próbálkozik a jobb kedvre derítéssel, bízva abban, hogy egy kis pihenés helyrerázza, kihirdette az ebédszünetet. Ismét Roberték társaságában étkeztem, ám Taylor ezúttal nem csatlakozott hozzánk. Már éppen kezdtem volna bűntudatot érezni miatta, amikor észrevettem, hogy a farkasos csapatnál ülve épp Alexet ugratja. Összeszűkült szemekkel próbáltam kihallgatni miről esik szó, de túl nagy volt a teremben a zsivaj. Miután végeztem az ebéddel, tálcámat a gyűjtőhelyre letéve kifelé igyekeztem, de valaki megállított.

- Mielőtt lelépsz innen, beszélhetnénk egy percet? – kérdezte Taylor kifejezéstelen arccal.

- Persze, akár most is – egyeztem bele könnyedén.

- Később, most mennem kell – válaszolta, azután sietősen távozott.

Délután valamivel jobban haladt a munka, bár látszott némi feszültség rajta, ügyesen háttérbe szorította. Kicsit aggodalmasan gondoltam az előttem álló beszélgetésre, fogalmam sem volt mit akarhat. Ma először maradtam végig a forgatáson, amit a délután vége felé közeledve már erősen untam. A sminkes csaj, aki az érkezésem után felkuncogott a magyarul elmormolt szavakra, érdeklődve nézett felém, így gondolva egyet, felé tartottam.

- Honnan tudsz magyarul? – vágtam bele a közepébe rögtön, mire elmosolyodott.

- Kíváncsi voltam mikor kérdezel rá. Magyar vagyok én is, akárcsak te, az iskola után jöttem ki szerencsét próbálni, aztán valahogy itt ragadtam.

- Akkor bejött neked az élet, hiszen gondolom sokan álmodnak a szakmádból ilyen munkáról – mosolyogtam rá vissza kedvesen.

- Mondhatjuk – felelte elgondolkodva. – Tudod, rengeteg dolgot feláldoztam azért, hogy karriert csináljak. Éjt nappallá téve dolgoztam, hogy a lehető legjobb lehessek, és ugyan elértem a célomat, de most itt állok harmincöt évesen egyedül. A régi barátnők már mind férjhez mentek, családjuk van – révedt a távolba, azután észbe kapva milyen könnyen feltárulkozott előttem, immár derűsen tette hozzá – de nem panaszkodom, ennek is megvan az előnye. Gátlástalanul flörtölhetek, akivel csak akarok. Egyébként Anna vagyok.

- Örülök, hogy megismertelek. Tita – nyújtottam üdvözlésre a kezemet, azután látva, hogy időközben befejeződött a forgatás, és Taylor felém tart, elköszöntem tőle.

- Sétáljunk egyet – invitált magával, le sem fékezve lendületét.

Vonakodva bár, de vele tartottam, feszülten várva, hogy belekezdjen a mondandójába. Néhány percig szótlanul lépkedtünk egymás mellett, majd mikor már elég távol kerültünk a figyelő tekintetektől, feloldva a kínos csendet, megtorpant.

- Miért épp Alex? – szegezte nekem a kérdést szúrós szemeket meresztve rám.

- Mi van Alexszel? – vontam fel a szemöldököm, adva az ártatlant.

- Talán fiatal vagyok, de nem hülye – kacsintott rám. – Nem zavar, hogy családja van?

- Nem különösebben – vontam meg a vállam rezzenéstelen arccal. – Alex fiatal, korán nősült, majd hirtelen népszerű lett. Gondolom, nem én lennék az első, akivel félrelép, és nem is az utolsó. De mi vagy te, erkölcscsősz?

- Ha mindenáron szórakozásra vágysz, miért nem választasz olyat, aki szabad? – dobta fel a labdát a levegőt visszatartva.

- Tehát innen fúj a szél. Mégis kire gondoltál? Magadra? – nevettem fel gúnyosan, majd meg sem várva a választ, folytattam – Mondtam már, nem fekszem le egy kölyökkel. Különösen, hogy az említett a beleegyezési korhatár alatt van. Kaliforniában mennyi is? Tizennyolc, ha nem tévedek – kacsintottam rá. – Semmi kedvem miattad vonalkód mögött tölteni fiatalságom legszebb éveit. Kétlem, hogy annyit megérne egy éjszaka.

- Ott igen, de épp Washingtonban vagyunk, vagyis az itteni jogszabályok szerint tizenhat – próbált ravaszkodni.

- Ne nézz hülyének, Taylor, okosabb vagyok, mint hinnéd! Elmúltam huszonegy, így a köztünk lévő korkülönbség miatt itt is tizennyolcra módosul az alsó korhatár, úgyhogy ez nem jött be – veregettem meg a hátát.

- Nem nézlek annak, ezt nem tudtam – felelte némiképp szégyenkezve.

- Akkor most már tudod. Kicsit vicces, hogy jobban ismerem a törvényeiteket, mint te – húztam el a számat gunyorosan.

- És vajon miért? Gondolom nem véletlenül néztél utána, tehát megfordult a fejedben, hogy lehetne köztünk valami – vigyorgott önelégülten. Ezzel beletrafált az igazságba, de villámgyorsan letörölve a vonásaimra kiülő leleplező kifejezést, ismét pókerarcot öltöttem.

- Ne reménykedj, már otthon utánanéztem, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés. Sosem lehet tudni, kivel fut össze az ember – hazudtam könnyedén. – És most ha megbocsátasz, randim lesz, ideje hazamennem készülődni – adtam meg a parkoló kocsik felé indulva a kegyelemdöfést.

~¤~

Még ki sem szálltam az autóból a hotel előtt, amikor egy ismeretlen számot jelezve megcsörrent a telefonom.

- Alex vagyok – hallottam meg a férfi hangját. – Mikorra tudsz elkészülni, mondjuk nyolcra? – szegezte nekem a kérdést, időt sem hagyva a gondolkodásra.

- Igen, nyolc megfelel. Hol találkozzunk? Gondolom valami kevésbé feltűnő helyen – utaltam arra, hogy diszkréten kell kezelnünk a randit.

- Tudok egy eldugott kis helyet, aminek remek a konyhája, és zene is van. Ott találkozzunk – felelte egy perc gondolkodás után, majd elmagyarázta az utat.

A szobába felérve sietősen indultam a fürdőszobába zuhanyozni, nem sok időm maradt a készülődésre. Miközben bőrömet kellemesen bizsergették a lehulló vízcseppek, megfordult a fejemben, hogy lemondom a randit, végül elhessegettem a gondolatot. Végül is, nem ígértem semmit Alexnek, egy kis szórakozás belefér. Persze tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy a férfi sokkal többre számít, de kíváncsi voltam meddig megy el. Szándékosan vettem fel egy mélyebben kivágott, rövid ruhát, melyre felcsatoltam még egy csípőövet, és az öltözködéssel készen is voltam. Szexis cicaszemek, érzékien megcsillanó rúzs, és szabadon hagyott, enyhén vizes hatású hajtincsek. Jajj, neked Alex! – vigyorogtam elégedetten a tükörbe. Az ajtóból még visszafordultam, hogy felkapva a kecses üveget a kis komódról, még fújjak egyet-egyet a fülem mögé abból az Armani parfümből, amit az ilyen alkalmakra használtam. Elegáns, érzéki, mégis könnyed, fiatalos illat volt, a narancsvirág aromája kellemesen keveredett a szantálfa, a méz és a gyömbér illatanyagaival.

Az Alex által megjelölt helyre benyitva azonnal észrevettem a férfit, ezért elismerő pillantások kereszttüzében felé indultam. Amikor észrevett, azonnal felpattant, és udvariasan kihúzva a széket, hellyel kínált. Némileg meglepett a viselkedése, az előzetes ismeretségünk alapján nem erre számítottam.

- A mindenit, felettébb kívánatos vagy! – jegyezte meg sóváran, amikor szóhoz jutott a döbbenettől, lerombolva ezzel az éppen pozitívan változni készülő véleményemet.

- Köszönöm, igyekeztem – mosolyogtam hamiskásan.

- Elég jól sikerült – bámult bele leplezetlenül a dekoltázsomba, majd észbe kapva kezembe nyomta az étlapot.

- Mit ajánlanál? – pillantottam fel belőle néhány perc múlva, majd megfontolva a javaslatát, rábólintottam.

Kicsit feszülten néztem a vacsora elébe, hiszen eddigi beszélgetéseink a beszólásokra korlátozódtak, ezért fogalmam sem volt hogyan álljak hozzá, ám Alex ismét meglepve engem, szórakoztató partnernek bizonyult. Vicces történeteket mesélt, amibe később én is bekapcsolódtam, így jó hangulatban telt el az este ezen része. Éreztem, hogy az étel mellé rendelt bor kezd a fejembe szállni, ezért amikor felhangosodott a zene, kérdő pillantást vetve Alexre, a tánctér felé intettem. Készségesen állt fel, hogy belevessük magunkat a táncolók közé. A szexi funky és R’n’B stílusú zene hamar kihozta belőlem a kisördögöt, így egyre bátrabban, végül már egészen kihívóan ringatva a csípőmet simultam hozzá, amit szemmel láthatóan élvezett. Kis idő múlva játékosan incselkedve kezdtem el dúdolni a szöveget, amit meglepetésemre a fülembe hajolva követett, így a kis rögtönzött, évődő párbeszéd hatására egyre forróbb lett közöttünk a hangulat.

- Hey, promiscuous girl, we don't gotta play games, come with me!*- húzott magával egy sötét sarokba, mikor kihívóan megnyaltam az ajkaimat, hogy nekinyomva a falnak, végigsimítva combomon, hevesen megcsókoljon. – Folytassuk nálam – lihegte a fülembe néhány perccel később.

Csókjától még mindig kellemesen bizseregtem, ezért bár eredetileg nem állt szándékomban felmenni hozzá, mégis kíváncsian várva a folytatást, bólintottam. A kocsiban a keze gyakran tévedt a szoknyám alá, mely mozdulat ajkamra mindannyiszor gúnyos mosolyt csalt. A hotelben a liftből kilépve körülnézett tiszta-e a levegő, majd sietősen indultunk a szobája felé. Épphogy beléptünk, szenvedélyesen nekinyomott az ajtónak, miközben ajkai mohón tapadtak az enyémekre. Hevessége meglepett, bár az este folyamán egyértelműen jelezte mennyire kíván, arra számítottam, hogy azért valami felvezetés is lesz. A következő pillanatban már a mellemet markolta, hogy tovább csúsztatva kezét újra a szoknyám alá nyúljon. Nem sokat teketóriázott, miközben nyelvével a számban nyomult, ujjai a fehérnemű alá siklottak, hogy sürgetőn tapogassa ki a legérzékenyebb pontomat. Egy pillanatra elöntött a vágy, és kéjesen felnyögve adtam tudtára mennyire tetszik, amit csinál, ám mikor felhúzva szoknyámat a nadrágja övét kezdte csatolni, kitisztult a fejem.

- Engedj el! – szólaltam meg hűvösen.

- Na, ne szórakozz velem, kislány! – morogta hitetlenkedve, immár a gombokkal bajlódva.

- Ha nem engedsz el azonnal, holnapra szalagcímen fogsz szerepelni az összes bulvárlap címoldalán! – próbálkoztam más módszerrel, de úgy tűnt hatástalanul.

- Ugyan, ki hinne neked? – nevetett fel gúnyosan, továbbra is az ajtóhoz préselve.

- Ki akarod próbálni? Bármelyik újságíró kapva kapna egy szaftos sztori után – sziszegtem felé fenyegetően, ám a magabiztosság mostanra látszólagossá vált, belül reszkettem a félelemtől, hogy ezúttal túl messzire mentem el a játékban.

- Tűnj el innen, amíg meg nem gondolom magam! – engedett el végül, indulatosan tárva ki előttem az ajtót.

Szoknyámat legyűrve sietősen lépkedtem a lift elé, majd mikor bezárult mögöttem az ajtó, megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

Bár az elméletem helyesnek bizonyult Alexszel kapcsolatban, mégsem töltött el elégedettséggel a felfedezés. A szobámba lépve még mindig alig csillapodva száguldozott a vér az ereimben, ma este nem sok hiányzott, hogy olyat tegyek, amit később egészen biztosan megbántam volna. Ezen az estén másodszorra zuhanyoztam le, ám ezúttal azért, hogy lehűtsem magam.

*Hé, könnyűvérű lány, nem kell tovább játszanunk, gyere velem!

A zene kissé kommersz, azért választottam mégis ezt, mert a hangulata és a szövege miatt tökéletesen passzol ide. Magyar fordítás, ha valakit érdekel:

http://www.myimg.de/?img=Promiscuous7c161.png