11. fejezet

Ebédig lassan vánszorogtak a percek, amihez a pocsékká vált hangulatom is nagyban hozzájárult. Szégyelltem magam a történtekért, hiszen azelőtt az edzéseken és a versenyeken kívül sosem ütöttem meg senkit, de mindezek mellett fel is szabadított. A helyzet az ebédlőben sem lett fényesebb, Kristen, Rob, és Taylor hármasát szemlélve inkább egy különálló asztalnál foglaltam helyet, hogy étvágytalanul turkáljam az ételt.

- Miért lógatod az orrod, kislány? – ült le mellém Alex, aki rögtön kiszúrta vacak hangulatom. – Csak nem a kölyök miatt? – intett Taylor felé, aki összevont szemöldökkel figyelte párbeszédünket. – Durván bemostál neki, azt meg kell hagyni – röhögte el magát odaintve a srácnak, mire az morózusan elfordult. – Féltékeny rám – jelentette ki azonnal kapcsolva.

- Ugyan, miért lenne? – vetettem ellent, mire elém tette a farzsebéből kihúzott újságot.

Döbbentem meredtem a helyi pletykalapra, melyen a címlapfotó azt a pillanatot ábrázolta, amikor Alex épp puszit adott.

- Ezt tőle kértem kölcsön – vigyorgott a férfi meghökkent ábrázatomat látva, majd hirtelen ötlettel odaszólt Taylornak. – Hé, kölyök, gyere már ide egy percre!

- Mit csinálsz? – sziszegtem felé dühösen, látva, hogy a srác némi tétovázás után feláll, és felénk tart.

- Csak bízd rám! – kacsintott egyet Alex, miközben kilökte a széket az időközben odaérkező Taynek.

- Mi van? – kérdezte a fiú türelmetlenül ácsorogva, végül Alex sokatmondó pillantására leült.

- Azon töprengtünk épp Titával, vajon miért piszkálja a csőröd annyira, hogy az este együtt szórakoztunk – kezdett bele, mire egy lapos pillantást vetve felé éreztem, hogy kezdek elpirulni.

- Ugyan már, engem ez egyáltalán nem zavar – felelte Taylor lazának szánt mosollyal, ám máris készült felállni.

- Tényleg? Akkor hova sietsz annyira? – húzta fel a szemöldökét gunyorosan Alex. – Nézd meg jobban ezt a képet – tolta az orra alá az újságot. – Nézd meg a ruhánkat, az arcvonásokat. Mit gondolsz, ez mozdulat, ahogy puszit adok neki erotikát sugall, vagy pusztán egy baráti gesztust? Ismered Titát, és engem is, szerinted egy randin ilyen cuccban feszítenénk? Táncolni voltunk, Taylor, ráadásul az egész farkasos banda társaságában.

- Nem különösebben érdekel – tolta vissza elé a lapot rezzenéstelen arccal, mire Alex felcsattant.

- Valóban? Ne legyél álszent, kölyök! Hármunk közül egyedül Tita nem tudta, hogy mire ment ki a játék. Kristenék segítségével tesztelted a reakcióját, hogy mit lép arra, ha eltűnsz, igaz? És most beleestél a saját csapdádba – verte hátba, miközben az én szemeim ismét elkerekedtek a felismerés okozta döbbenettől. - Kicsit elszámoltad magad az idővel, haver. Tita holnap reggel hazamegy. Egyébként megsúgom, azért vittem el a csajt táncolni, mert rossz volt nézni, ahogy az orrát lógatja miattad – tette még hozzá a fejét ingatva.

- Mi, hogy már holnap? A tájékoztatóban hétfő volt megjelölve – sápadt el az információtól Taylor.

- Az összefoglalóban elírták a napot. Még az elején említettem neked, hogy vasárnap reggel utazom vissza. Látszik, mennyire figyeltél rám – húztam el a számat, azután Alexhez fordultam. - Köszi, Alex, nincs még eléggé elszállva magától – vettem oda cinikusan, majd székemet hátratolva kisiettem a helységből.

Mindezek után sok keresnivalóm már nem volt itt, azonban mivel David máris elkezdte a munkát, és nem akartam anélkül lelépni, hogy elköszöntem volna, maradnom kellett. Egy ideig dühösen kerültem Taylor felém villanó tekintetét, haragudtam rá a piszkos kis húzása miatt, végül belátva, hogy mindebben nekem is részem volt, a méreg is elpárolgott. A forgatott jelenet egy-egy perces szüneteiben szinte minden alkalommal hosszasan feledkeztünk egymás szemébe, görcsösen kapaszkodva az utolsó együtt töltött pillanatokba. Miután végeztek, David még szólt hozzájuk néhány szót, ezalatt én elköszöntem Annától.

- Sajnálom, hogy máris elmész. Ha valamikor Los Angelesben jársz, hívj fel – nyújtott át egy névjegykártyát, majd rövid töprengés után hozzátette – Ne felejtsd el, amit az emlékekkel kapcsolatban mondtam.

- Köszönöm, Anna – vettem át tőle a kis lapot szomorkásan somolyogva, azután a stáb felé indultam. Mikor mindenkitől elköszöntem, akivel valaha váltottam néhány szót, azokhoz fordultam, akiket szándékosan hagytam utoljára.

- Bocs, amiért hárpia voltam – pillantott rám Kristen laposan. – Csak tudod kedvelem a kölyköt, és azt hittem, hogy csak szívatod. Annyira kibukott miattad, és mikor megláttam, hogy te meg Alex… - harapta félbe a mondatot zavartan téblábolva.

- Semmi baj, nem haragszom – húzódott bágyadt mosolyra ajkam.

- Ez a tiéd – nyújtott át egy pici ajándékzacskót Robert, majd látva az arcomra kiülő meglepett vigyort, amikor megszabadítottam dobozából a canabislevéllel díszített Zippot, hozzáfűzte – Sosincs nálad öngyújtó.

Miután megköszönve az ajándékot egymás után megöleltem őket Alexhez léptem, aki egy cd-t nyújtott át.

- Azok a zenék vannak rajta, amikre gyakoroltunk. Remélem, ha néha előveszed, eszedbe jutok majd róla – mosolygott rám elérzékenyülésemet látva tőle szokatlan módon zavartan.

- Kösz, Alex! Utálom ezt mondani, de egészen megkedveltelek – bokszoltam bele játékosan a vállába, hogy oldjam a hangulatot, mire egy heves mozdulattal átölelt.

- Én is, kislány, el sem hinnéd, mennyire! – A mellettünk felhangzó torokköszörülésre mielőtt ugyanilyen hirtelen elengedett egészen halkan, hogy csak mi ketten halljuk, a fülembe súgta: - Én a helyedben nem hagynám ki.

Taylor következett, akivel szembekerülve tanácstalanul toporogtam, és szemmel láthatóan ő is ugyanolyan feszélyezetten érezte magát, végül egy nagy levegővételt követően megszólalt:

- Holnap délre készül el, amit neked szántam búcsúzóul, így most üres kézzel állok itt.

- Nem számít, ennél tökéletesebb ajándékot úgysem kaphattam volna – néztem végre rá. A szégyenkező arckifejezést most értetlenség váltotta fel, majd mikor végre leesett neki, hogy a visszaérkezésére céloztam, ellágyult vonásokkal vont magához.

- Hiányozni fogsz – lehelte a fülembe elcsukló hangon, de a torkomat fojtogató gombóc nem engedte kimondani a válaszul szánt szavakat, ezért arcomat a nyakába fúrva erősen magamhoz szorítottam.

Mikor ráébredtem, hogy hosszú ideje állunk már így, mások szeme láttára összeölelkezve, elpirulva léptem hátra, hogy azonnal sarkon fordulva a parkoló felé induljak.

- Köszönök mindent! – vetettem még oda vállam felett a kis csapatnak a könnyeimmel küszködve, majd felemelt kezemmel egy utolsót intve meggyorsítottam a lépteimet.

~¤~

A hotelszobába érve azonnal pakolni kezdtem, hogy eltereljem a gondolataimat, melyek mintha csak kínozni akarnának, folyamatosan Taylor körül forogtak. Többször szakítottam félbe a tevékenységet, hogy a telefonomért nyúlva percekig bámuljam a kijelzőn lévő számot, és mindannyiszor a hívógomb lenyomása nélkül tértem vissza a bőrönd mellé. Az a póló maradt utoljára, amit nekem adott, s melyen még mindig érződött a parfümje illata – a Dolce & Gabbana az a népszerű, citrusos illata, amit ezer közül is felismertem volna, hiszen a hétköznapokon Levi is gyakran használta. Azonban ennél sokkal jobban szerettem azt az Armani parfümöt, melyet a vacsorákon éreztem rajta, s amihez sokkal kellemesebb, egyúttal fájó emlékek fűztek. Egy másik időben, egy másik első randihoz, egy másik akkor még srác, most már inkább férfihoz. A feledésre ítélt képet elhessegetve gondosan elcsomagoltam a pólót egy műanyag tasakba, hogy elzárva a saját ruháimtól, még sokáig megőrizze Taylor bőrének friss illatát a kedvelt aromával keveredve, azután mély sóhajjal zuhanyozni indultam. Miután végeztem az esti tisztálkodással, belebújtam a kedvenc VS shortos pizsimbe, majd még egyszer körülnézve a szekrényben, hogy nem felejtettem-e ki valamit, lefekvéshez készülődtem, amikor kopogtattak az ajtón. Ki lehet az ilyenkor? Egyvalakire tudtam csak gondolni, akitől szívem azonnal gyorsabban kezdett el verni, ezért vettem néhány nagy levegőt, mielőtt kinyitottam az ajtót. Szinte beleütköztem Taylorba, aki egészen közelről, kitágult pupillákkal bámult a szemembe, s aki szemmel láthatóan ugyanolyan zaklatott állapotban tartotta vissza a levegőt. Egyikünk sem szólt egy szót sem, azonban belefeledkezve a másik íriszén tükröződő feszült várakozással terhes vágyba, egyszerre mozdultunk, hogy egy pillanat múlva heves csókba forrjon ajkunk. Egyik kezét a derekamra simítva betolt a szobába, hogy a másikkal becsukja mögöttünk az ajtót. Úgy kapaszkodtunk egymásba, mint a fuldoklók, akik utolsó lélegzethez jutva igyekeznek minél nagyobbat habzsolni az értékes oxigénből, hogy azután halálmegvető bátorsággal bukjanak a hullámok alá. Tenyerét a fenekem alá simítva megemelt, én pedig lábaimat a derekára kulcsolva láncoltam szorosan magamhoz. Amikor a kelleténél nagyobb hévvel nyomott az ajtónak, s a fejem zajosan koppant egyet rajta, kuncogva kiáltottam fel.

- Au! Kicsit lassíts, mielőtt összetörsz.

- Ne haragudj, nem akartam, csak… – suttogta bűntudatosan, de újra ajkára tapadva torkára forrasztottam a szót.

Ujjai most a rövid trikó alá kúszva araszoltak fel izzóan forró testemen, s mikor célhoz érve körülölelték telt mellemet, miközben felnyögtem, újra koppant egyet a fejem, ám ezúttal én vetettem hátra óvatlanul.

- Azt hiszem, kényelmesebb lenne az ágyban – nevetett fel Taylor levegőért kapkodva, majd néhány lépéssel átszelve a szobát, egy másodpercre sem szakadva el egymástól, a matracra rogytunk.

Szűk pólóját egy mozdulattal kirántottam a nadrágból, hogy áthúzva a fején hátra hajítsam, azután kezeimet immár meztelen bőrén futtatva végig, újra magamhoz vontam. Tenyerét a combomra simítva közelebb húzott feszítő ágyékához, miközben forró ajkai már a kulcscsontomon járva térképezték fel tüzes leheletétől meg-megremegő testemet. Csiklandósan borzongtam bele a könnyed érintésbe, mellyel lehúzta a pántokat a vállamon, majd bújtam ki belőlük sietősen, hogy immár szabad utat engedjek a lefelé sodrott textilnek.

- Olyan gyönyörű vagy! – nyögött fel, mikor kibukkantak feszes melleim a könnyű anyag alól, azután egy percig sem tétovázva folytatta a csókokat azokon.

Forró nyelvét megérezve az érzékeny bimbókon ezúttal én hallattam kéjes nyögést, amit bátorításnak véve még hevesebben szívta rá magát előbb az egyik, majd a másik gyönyörpontra. Megelégelve ezen a területen a játszadozást lejjebb csúszott, s nyelvével előbb körberajzolva köldököm a vékony short dereka felé tartott, hogy egy pillanat múlva a fogai közé csippentve próbáljon megszabadítani tőle. Ráébredve, hogy így nem fog könnyen menni végül feltérdelt, s mikor megemeltem a csípőmet, egy gyors mozdulattal lefejtette rólam. Ujjait most a térdeimre kulcsolva gyengéden szétfeszítette combjaimat, melyeket az imént ösztönösen összezártam, hogy közéjük férkőzve végigcsókolja azok belső felét. Mire a combtövekhez ért lábaim remegtek a vágytól, s érzékelve a belőlem kiváltott hatást nem váratott tovább, ajkaival előbb puhán végigsimítva a selyem sima dombot egy hirtelen mozdulattal a mélyére fúrta nyelvét, hogy rátalálva legintimebb pontomra halk gyönyörsikolyt csiholjon ki torkom mélyéről. Csípőmet megmarkolva egyre követelőzőbben vette birtokba, mígnem a kirobbanástól tartva a haját megragadva jeleztem, hogy lassítson. Újra feltérdelve az övét kezdte csatolni, ám kezemet az övére simítva megállítottam.

- Majd én! – ültem fel pihegve, még mindig az iménti élmény hatása alatt, mire engedelmesen felállt, hogy befejezve az elkezdett mozdulatot, a kigombolt nadrágot lecsúsztathassam izmos combjain.

Immár csak egy feszes bokszerben, zihálva állt előttem, és én nagyot nyelve simítottam először ujjaimat, majd megszabadítva az utolsó közénk álló ruhadarabtól, ajkaimat meredező férfiasságára. Megérezve, ahogy a puha, telt ajkak körülölelik, fejét hátravetve kéjesen felhördült, majd mikor egyre bátrabban szítottam fel benne a szenvedélyt, a visszafojtott vágytól remegő testtel megállított.

- Várj, nem fogom tudni visszatartani!

Elhúzódva tőlem egy percre lehunyta a szemét, azután hanyatt döntött, hogy letérdelve elém nyelvét az előbbi pontra helyezve ismét felszítsa bennem a tüzet. Mikor már egész testemben pulzáltam a gyönyörtől újra megállítottam, hogy hátrébb emelve fenekem helyet csináljak neki, ám mielőtt fölém helyezkedve belém csúszott volna, hirtelen megtorpant.

- Valamit elfelejtettünk.

- Gyógyszert szedek – feleltem azonnal kapcsolva, majd érzékelve bizonytalanságát hozzáfűztem –, de ha ragaszkodsz hozzá, van a táskámban.

- Nem, érezni akarlak – sóhajtott fel, azután ajkait bocsánatkérően az enyémre simítva végre ölem mélyére fúrta ágyékát.

Égető forróságát megérezve az iménti közjátékot azonnal feledve nyögtem fel, s kapaszkodtam izmos vállaiba, hogy még hevesebben csókoljam. Combomat a derekára fűzve préselte magát még jobban belém, miközben mélyre hatoló mozgása egyre erőteljesebb lett. A hosszúra nyúlt előjátéknak köszönhetően mindketten pattanásig felajzottan feledkeztünk egymásba, így a másik gondolataiban olvasva egyszerre lassítottunk, hogy tovább nyújtsuk a gyönyört. Végül nem bírva tovább az édesen kínzó érzékiséget újra ütemet váltott, én pedig karjaimat az ágytámlának nyomva kitámasztottam magam, hogy nyers lökései következtében ne a fejem koppanjon ismét a kemény felületen. Egymás szemében elmerülve jutottunk el a csúcsra, mely kirobbanóan erőteljes, pulzáló gyönyörrel érkezett, s melytől mindkettőnk testén még sokáig futott végig a fokozatosan gyengülő, görcsös remegés. Felemelt karjaimat most a nyaka köré fonva ajkamon kéjes mosollyal öleltem magamhoz, hogy elégedett nyögését a szájára tapadva fojtsam vissza.

- Maradj még egy kicsit - leheltem a fülébe, mikor készült odébb gurulni rólam.

- Nem akarlak összenyomni – zihálta boldogan vigyorogva, de nem moccant.

A vágy apadásával végül karjaival fellökve magát elemelkedett testemtől, majd miután hanyatt dőlt mellettem, hatalmasat sóhajtott.

- Mi az? – kérdeztem felkönyökölve, közben lágyan cirógatva mellkasát.

- Semmi, csak ez… – harapta félbe a mondatot, hogy tarkómra font ujjaival magához vonva a fülembe súgja: - hihetetlenül jó volt veled.

- Nekem is veled, de remélem, ezzel nem azt akarod mondani, hogy nem lesz folytatás – incselkedtem még közelebb helyezkedve hozzá, mire derekam alá nyúlva a csípőjére emelt.

Hosszú idő múlva, mikor már teljesen kimerülten pihegve feküdtünk egymás karjaiban, váratlanul felkuncogott.

- Remélem, végre belátod, hogy nem vagyok pisis.

- A legkevésbé sem vagy az – feleltem, majd önelégült sóhaját meghallva, gonoszul hozzáfűztem – legalábbis ebben.

- Muszáj, hogy mindig a tiéd legyen az utolsó szó? – csiklandozott meg, mire visítva nevettem fel.

- Ha megígéred, hogy abbahagyod, egy szót sem szólok többet.

- Most már tudom, mi a gyenge pontod – terült el széles vigyor az arcán, de közben a csiklandozás simogatássá szelídült. – Felkeltesz, mielőtt indulsz? Szeretnélek kikísérni a reptérre – szólalt meg néhány perc meghitt csend után.

Bólintásomra megnyugodva hunyta le szemét, s rövidesen egyenletesen szuszogva elaludt mellettem. Elszorult torokkal gondoltam az alig néhány óra múlva bekövetkező elválásra, ezért hosszasan forgolódtam álmatlanul, míg végül fejemet a mellkasára hajtva magam is álomba merültem.

A rezgő ébresztésre felriadva azonnal lenyomtam a telefont, azután óvatosan feltápászkodva Taylor rezzenéstelen arcát figyeltem, majd mikor láttam, hogy meg sem moccan, lábujjhegyen a fürdőszobába lopóztam. Igyekeztem minél kevesebb zajt ütni, mert ígéretemmel ellentétben nem akartam felébreszteni, úgy éreztem mindkettőnknek jobb lesz, ha elkerüljük a fájdalmas búcsúzást. Miután végezve a zuhanyozással immár felöltözve léptem ki a fürdőből, az ágy másik oldalához osonva lehajoltam, hogy éppen csak hozzáérintve ajkamat lágy csókot leheljek az övére. A mozdulatra halkan felnyögött, mire ijedten húzódtam hátra, ám oldalra fordulva tovább aludt. Bőröndömet megragadva csendesen lopóztam ki a szobából, hogy az ajtóból még egyszer visszanézve könnyes búcsút vegyek a nyugodtan pihenő fiútól, azután napszemüvegemet az orromra tolva a recepció felé indultam.

Darren Hayes - Kielégíthetetlen

Amikor a holdfény végigsiklik az utcán,
A nyári forróságot messzire kergeti,
Léptei már messze járnak.
A világ továbbforog, és én csak hagyom.
Az utcára építjük templomunkat
A szeretetet mégis csak a lepedők között gyakoroljuk.
Illatod, oly édes mint a cukorka,
Megmártózom benne, miközben bemocskollak,
Inkább meg kellene téged védenem,
Érzéseim harcban állnak a szívemben,
Amint megérintelek.
Csavard lentebb a fényeket,
Vedd le,
Hadd mutassam meg,
Szerelmem irántad
Mennyire kielégíthetetlen.
Izgass fel,
Sohase állj meg,
Akard megízlelni minden cseppjét
Irántad érzett szerelmemnek,
Mely kielégíthetetlen.
A holdfény bőrödön játszik,
Miközben egy hosszúra nyúlt csókkal magadba vezetsz,
Benned alszom el.
Nincsenek szavak,
Csak a valóság,
Ki- és belélegzünk,
Nincsenek már hangok,
Ahogy együtt mozgunk fel és le,
Testünk lebegni kezd, magasba száll,
Lábaink már nem érintik a talajt.
De senki sem tudja, mennyire szereted, amit teszek veled,
Mert a világ nem értené meg,
Mitől válok erősebbé karjaidban.
Csavard lentebb a fényeket,
Vedd le,
Hadd mutassam meg,
Szerelmem irántad
Mennyire kielégíthetetlen.
Izgass fel,
Sohase állj meg,
Akard megízlelni minden cseppjét
Irántad érzett szerelmemnek,
Mely kielégíthetetlen.
Csavard lentebb a fényeket,
Vedd le,
Hadd mutassam meg,
Szerelmem irántad
Mennyire kielégíthetetlen.
Izgass fel,
Sohase állj meg,
Akard megízlelni minden cseppjét
Irántad érzett szerelmemnek,
Mely kielégíthetetlen.
Sohasem alszunk, inkább egymás kezét fogva
Csókolódzunk órák hosszat, beszélgetünk, tervezgetünk.
Úgy érzem egy jobb ember kel életre
Ugyanabban a szobában.
Sohasem alszunk, hiszen annyi mindent tehetünk helyette,
Oly sok mindent kell elmondanunk.
Képtelen vagyok lehunyni a szemem, mikor veled vagyok,
Mert annyira kielégíthetetlenül szeretlek.
Csavard lentebb a fényeket,
Vedd le,
Hadd mutassam meg,
Szerelmem irántad
Mennyire kielégíthetetlen.
Izgass fel,
Sohase állj meg,
Akard megízlelni minden cseppjét
Irántad érzett szerelmemnek,
Mely kielégíthetetlen.
Csavard lentebb a fényeket,
Vedd le,
Hadd mutassam meg,
Szerelmem irántad
Mennyire kielégíthetetlen.
Izgass fel,
Sohase állj meg,
Akard megízlelni minden cseppjét
Irántad érzett szerelmemnek,
Mely kielégíthetetlen.