14. fejezet

Gyötrelmesen lassan telt a nap, a munkára koncentrálásra képtelenül mereven bámultam az íróasztalomon előttem heverő árajánlatot, amin már tegnap sem sikerült átrágnom magam. Elmémben egymásba érően kavarogtak a gondolatok, az elmúlt egy nap felemelő, s egyben mélybe taszító eseményei, melyek apró tűszúrásokkal kínozták szívemet. Már Vancouverben éreztem, hogy ebbe semmiképp sem szabad belemásznom, mégis hasztalan volt minden figyelmeztetés, engedtem az ösztönöknek. Hiába tudtam a kezdetektől, hogy ez a kapcsolat semmiképp nem működhet, aminek ezernyi oka volt, mindennek ellenére a fejemben sikoltozó hangot elnémítva ugrottam fejest a túl sekély vízbe. Ráadásul tettem mindezt egy műugró toronyból, s most betört koponyámmal csak reménykedhetek az újraélesztés sikerében. Végtelenül elveszettnek éreztem magam, hirtelen újra kislány voltam, aki a sötét erdőben bolyongva keresi a kiutat, de körben járva újra és újra a kiindulópontra érkezik vissza.

- Tita, nem mész haza? Már elmúlt hat óra – riasztott fel merengésemből Szilvia, aki láthatólag velem együtt túlórázott.

- Mindjárt… - feleltem színtelen hangon várva, hogy becsukja az ajtót, de nem mozdult. – Te menj csak nyugodtan – eresztettem meg egy bágyadt mosolyt, mire végre magamra hagyott.

Az ablakhoz sétálva hosszasan bámultam az alant elterülő város forgatagát, végül egy nagyot sóhajtva vállamra kanyarítottam a kabátomat, s irodám ajtaját bezárva a lifthez igyekeztem.

- Végre megjöttél! – üdvözölt Mercédesz amint beléptem otthonunk bejáratán. – Apáddal hétvégén elutazunk, és nem tudom eldönteni, melyik fürdőruhámat vigyem magammal – nyafogta természetellenesen hosszú, beültetett pilláit felém rebegtetve.

- Mercédesz, ne most! – sóhajtottam fel, majd sértett arckifejezését figyelmen kívül hagyva fásultan indultam tovább a szobám felé.

Az ajtót magamra zárva rezignáltan bújtam ki a ruháimból, hogy néhány perccel később a falba épített mp3 lejátszót bekapcsolva behunyt szemmel merüljek el a fürdőkád kellemesen meleg vizében.

~¤~

Mivel nem akartam az üressé vált lakásban egyedül maradni a gondolataimmal, a hétvégét Emmánál töltöttem, akinél a vidám hangulatú, közös családi reggelik felidézték az időszakot, amikor még az én otthonom is derűs napfénytől sugárzott, és nekem épp erre volt szükségem. A kellemesen telt szombati nap estéjén épp a fürdőszobából léptem ki, amikor az ágyra helyezett laptopból, melynek kijelzőjét Emma hanyagul elhasalva bámulta, megütötte a fülemet Taylor neve.

- Mit nézel? – léptem oda hozzá, mire hirtelen mozdulattal lecsapta a notebook tetejét.

- Semmi érdekes – felelte könnyedén, de kerülte közben a tekintetem.

- Megnézhetem? – ragaszkodtam szívósan, s Emma lemondó sóhajjal felnyitotta a fedelet, majd felém fordítva elindította az interjút.

Meg nem erősített információink szerint Taylor Lautner, az amerikai tini lányok bálványa a héten mindeddig ismeretlen okból Budapestre látogatott. Riporterünk ezzel kapcsolatban faggatta a világsikerű Twilight széria ifjú filmcsillagát.

- Azt beszélik, egy lány miatt tűntél el a radarról másfél napra. Csak nem egy mindent elsöprő szerelem van kibontakozóban? Titanilla lenne az a szerencsés lány, akit hamarosan milliók fognak irigyelni szerte a világban újdonsült partnere miatt? – csapott bele egyenesen a közepébe a karvalyarcú szőke nő.

- Kicsoda? – kérdezte Taylor lazának szánt értetlenkedéssel a hangjában, de teste árulkodóan megfeszült.

- Tita Jankovich, az a magyar lány, akivel a lesifotósok képei alapján már vancouveri látogatása alatt összemelegedtetek. Mi másért utaztál volna ilyen váratlanul Magyarországra? – szorította sarokba a riporter önelégült tekintettel.

- Ez őrültség! – villantotta fel Tay sziporkázó vigyorát. – Komolyan azt hiszi, hogy egy ilyen jelentéktelen lány miatt otthagyom a forgatást? Már a feltételezés is nevetséges – dőlt hátra a székben szája sarkában lenéző mosollyal.

A kijelzőről szemei egyenesen rám meredtek, s mintha gúnyt láttam volna megvillanni bennük.

- Ennyi elég is volt – csaptam össze a laptopot egy hirtelen mozdulattal.

- Taylor valójában nem a futárcég miatt hívott fel, igaz? Mi történt, Tita? – faggatott Emma leplezetlen sajnálkozással.

- Semmi említésre méltó – feleltem sápadtan, mereven a földre szegezett tekintettel.

Miközben kisétáltam az erkélyre, hogy a budai hegyek sötétbe vesző sziluettjét kémlelve révedjek el a közelmúlt keserédessé vált eseményeiben, mindvégig a hátamban éreztem Emma átható pillantását.

- Elég ebből! – térített vissza határozott hangja a hosszúra nyúlt percek után. – Öltözz fel, bulizni megyünk!

- Nincs most kedvem hozzá – ráztam meg a fejem, de hajthatatlan volt.

- Nem kérdeztem, hogy van-e, csak kezdj el készülődni. Jól ismerlek, ha már ott leszünk meg fog jönni a hangulatod is – utasított ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, mire tőlem szokatlan módon engedelmesen a szobába sétáltam.

Mialatt mindketten öltözni kezdtünk a kezembe nyomott egy pohárral a kedvenc pezsgőmből, amit szinte egy szuszra felhajtottam, így sokkal oldottabban indultam meg a ház elé a harsány dudaszóra. Az ajtón kilépve meglepetten vettem észre, hogy Levi tárja szélesre előttünk fekete sport Mercedese ajtaját, ahonnan hangosan hömpölygött az éjszakába a mélynyomó basszusa, de jelen lelkiállapotomban nem tudtam ezért haragudni Emmára. A sznob klubba lépve azonnal a bárpulthoz vettem az irányt, ahol egy dupla tequilát küldtem a pezsgő után, minek köszönhetően hamarosan szélesen vigyorogtam a régi történeteket felidéző Leventére.

- Gyere, táncoljunk – húztam magammal mikor már képtelen voltam féken tartani száguldozó véremet, s ő habozás nélkül követett.

Azonban ahogy ülepedni kezdett az alkohol hatása, úgy tért vissza ismét rosszkedvem, így újabb és újabb pohárral döntöttem le a torkomon azt remélve, hogy végleg elűzhetem. Mikor már teljesen szétcsúszva támaszkodtam a bárpultra, Levi megelégelte a dolgot, s kezemből kivéve az éppen elém helyezett poharat megszólalt:

- Ennyi bőven elég volt! Gyere, hazaviszlek – karolta át a derekamat a kijárat felé terelgetve.

Emma időközben lelépett a múlt heti bulin megismert Andrissal, ezért kettesben tartottunk hazafelé. Mikor pirosat kapva ahhoz az elágazáshoz értünk, ahol egyenesen tovább haladva saját, de jobbra lekanyarodva Levente otthonához vezetett az út, a vezetőoldalra átnyúlva benyomtam a jobbra indexet.

- Biztos, hogy ezt akarod? – nézett rám csodálkozva a fiú.

- Fogalmam sincs, mit akarok, csak azt tudom, hogy ma este nem fogok egyedül maradni – feleltem enyhén akadozó nyelvvel.

További kérdések nélkül fordult el, s kísért fel a szobájába, ahol azonnal a fürdőbe zárkóztam, hogy a hideg zuhany alá állva kicsit kijózanodjak. Arra számítottam, mire a kölcsönkapott pólóban kilépek onnan, elnyomja majd az álom, de karjait a feje alatt összefonva a mennyezetre tapadt szemekkel, éberen hevert a matracon. Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk, azután az enyémet elkapva indultam az ágyhoz, hogy visszafojtott lélegzettel bújjak a könnyű paplan alá.

- Levi, nekem ez most nem fog menni – fújtam ki a levegőt megérezve testemre fonódó karját.

- Micsoda, Tita? Csak átöleltelek – sóhajtott fel visszavonulva.

Hátat fordítva neki meredtem az ablakon bevilágító sápadt telihold tányérjára, amiről a farkasokkal összekapcsolva ismét Taylor jutott eszembe. Dühösen fordultam meg, hogy az ágyon odébb araszolva a mellettem fekvő fiú karjai közé fészkeljem magam, aki újabb halk, ám ezúttal megkönnyebbült sóhajjal szorított magához.

- Hogy aludtál? – hajolt le hozzám Levi, hogy a fejem búbjára nyomott könnyű puszival üdvözöljön, mikor végre magamhoz tértem.

- Jól – nyújtózkodtam elégedett sóhajjal. – Hány óra van? – húztam össze a szemöldököm a teniszcuccban parádézó fiúra bámulva.

- Délután kettő – nevette el magát döbbent arckifejezésem láttán.

- Nem akarok teniszezni – jelentettem ki homlokráncolva, mire megrázta a fejét.

- Nem is kell, már végeztem. Ebben a percben értem haza.

- Jézusom, mikor keltél? – ültem fel az ágyban, majd a hirtelen belém hasító fejfájástól elgyötörten hanyatlottam vissza.

- Túl korán – felelte a fürdőszoba felé indulva. – Az éjjeliszekrényen van az Advil egy pohár ásványvíz társaságában – kacsintott rám mielőtt becsukta maga mögött az ajtót.

- Honnan tudtad? – kiáltottam utána a pohárért nyúlva.

- Másfél év alatt kiismertelek már annyira, hogy tudjam, mire van szükséged egy féktelen éjszaka után – szűrődött át a vízcsobogástól elnyomott hangja az ajtó túloldaláról. Mire végzett, a házhoz rendelt ebéd is megérkezett, amit zavart csendben fogyasztottunk el.

- Mik a terveid a jövőre nézve? – tette le villáját a szemembe nézve.

- Nem tudom, Levi – feleltem határozatlanul. – Időre van szükségem.

- Rendben van, de addig is szórakozhatunk együtt, nem gondolod? Lásd be, hogy még mindig élvezzük egymás társaságát – győzködött tovább, mire felsóhajtottam. – Nem fogok erőltetni semmit, amíg nem akarod – nyúlt át az asztalon, hogy könnyedén végigsimítson a kezemen.

- Legyen, de nem tudok ígérni semmit – egyeztem bele a székemet hátratolva.

- Nem is kell – állt fel ő is, hogy mialatt a függönyt félrehúzva kibámulok az ablakon, hátulról átkarolva a fejem búbjára helyezze állát. – Szeretem az illatod – simított végig a karomon, s érintése kellemesen borzongatta végig bőrömet.

~¤~

Mániákusan vetettem bele magam a munkába, hogy lefoglaljam a gondolataimat, melyet Emma rosszalló fejcsóválással követett. Többször fordult elő, hogy Levente rángatott el az íróasztalomtól, amikor rajtam és az őrön kívül már senki sem tartózkodott az irodaházban. A hétvégéket általában együtt töltöttük, de nem aludtam többet nála tartva attól, hogy legközelebb nem tudnék ellenállni a csábításnak. Meglepő türelemmel viselte szeszélyeimet, amit Emma megrovó pillantások kíséretében dörgölt az orrom alá, valahányszor kettesben maradtunk. Egy csípős októberi este, mikor ismét túl sokáig maradtam bent a munkahelyemen nem bírtam tovább, s a telefonért nyúlva beütöttem Taylor számát. Fogalmam sem volt mit fogok neki mondani, ahogy arról sem, egyáltalán mit akarok még tőle ennyi idő után, de hallani akartam a hangját. Hosszasan kicsengett, és épp fel akartam adni, amikor a hívásfogadást jelző halk recsegést követően egy női hang szólt bele.

- Szia, Taylor épp a mosdóban van, üzensz neki valamit?

- Nem, semmit, nem fontos – nyögtem ki fél perces döbbent csend után, mialatt a torkomban dobogó szívemtől fuldokoltam.

Reszketeg kezekkel bontottam a vonalat, s tettem le a telefont, miközben átkoztam magam, amiért olyan bolond voltam, hogy azt képzeltem még mindig egyedül van. Önsanyargató kínzásként beírtam a keresőbe Taylor nevét, amit mindezidáig szándékosan nem tettem meg, s rögtön rábukkantam néhány cikkre, ami Taylor Swifthez* fűződő kapcsolatát találgatta, akivel a Valentine’s day forgatásán ismerkedett meg. A hórihorgas szőke lánnyal közös fotókat nézegetve, melyeken éppen egy étteremből sétáltak ki egy pillanatra elöntött a féltékenység, végül ostoba viselkedésemért megróva magam kikapcsoltam a gépet, azután az iroda ajtaját dühösen becsapva hazafelé indultam. Nagyjából félúton járhattam, amikor hirtelen ötlettől vezérelve lenyomtam a Lev számát hívó gombot.

- Szia, bébi, mi újság? – hallottam a kihangosított telefonból kellemes hangját.

- Otthon vagy? – vágtam bele egy röpke visszakozó csend után.

- Igen, miért? – kérdezte várakozó hangsúllyal.

- Átmennék, és éjszakára is ott maradnék – vettem egy mély levegőt mielőtt fejest ugrottam.

- Persze, gyere csak, várlak – felelte, s szinte láttam magam előtt, ahogy megkönnyebbülten elmosolyodik.

- Továbbra sem ígérhetek semmit, de ha neked így megfelel, vágjunk bele – hadartam amikor ajtót nyitott, mire beleegyezően bólintott.

- Gyere, ússzunk egyet – ragadta meg a kezemet látva leplezni próbált görcsös feszültségemet, hogy a ház hátsó részében található fedett medencéhez vezessen.

- Nincs nálam fürdőruha – nyögtem fel, majd mikor rájöttem mennyire nevetséges kifogás másfél éves kapcsolatunk után, felnevettem.

A felhangzó kellemes soul zenére kibújtam a ruhámból, s becsusszantam a vízbe az ott várakozó fiú mellé, aki minden egyes mozdulatomat vágyakozó pillantással követett. Tétova zavartsággal közelítettem felé, amit Levente az orra alatt somolyogva észrevételezett, végül átsegítve a kezdeti nehézségeken egy hirtelen mozdulattal magához vont. Mikor ajkamon megéreztem az övét bizonytalanságom egyszeriben tovaszállt, s átadva magam a testemet bebarangoló ismerős érintéseknek fűztem karomat a nyaka köré.

Reggel gőzölgő cappuccino illatára ébredtem, s szememet felnyitva meglepetten vettem észre az éjjeliszekrényre helyezett tálcára készített reggelit.

El kellett ugranom, de ne mozdulj innen, nem tart sokáig! – olvastam el a csésze alól kikandikáló papírlapra firkantott szavakat. Elégedetten nyújtózkodva vetettem rá magam az ételre, amit az éjszakai hancúr után gyomrom hangos korgással követelt. Végezve a friss péksüteménnyel a tévé távirányítója után nyúltam, hogy az ágyban lustálkodva várjam meg Leventét, aki ígéretéhez híven hamarosan megérkezett.

- Merre jártál? – kérdeztem mosolyogva mikor belépett a szobába.

- Azt sajnos nem árulhatom el – titokzatoskodott fölém térdelve.

- Mit csinálsz? – meresztettem rá ártatlannak ható szemeimet, amikor áthúzta a fején a feszes pólót, de hangom közben kacéran csengett.

- Folytatom, amit éjjel elkezdtem – kapta ki a kezemből a távirányítót, hogy hátranyújtva kikapcsolja a tévét, és én várakozásteljes sóhajjal követtem mozdulatait.

~¤~

- Örülök, hogy újra együtt vagytok Levvel – mondta Emma miközben elmélyülten faragta az esti Halloween bulira szánt sütőtököt. Apám ismét elvitte Mercédeszt egy pihentető wellness hétvégére, így a lánnyal kettesben voltunk a házban.

- Nem tudom, hogy helyes-e így – feleltem határozatlanul, mire letette a kezében tartott vékony pengéjű kést, hogy immár minden figyelmét nekem szentelje. – Úgy értem az az érzésem, hogy ő többet vár ettől a kapcsolattól, mint amit én nyújtani tudok – tettem hozzá kérdőn felvont szemöldökét látva.

- Szerintem Lev elég felnőtt ahhoz, hogy tudja, mibe mászik bele, ráadásul túl jól ismer már – vonta meg a vállát, majd rövid csend után folytatta – Nem ismerek rád Tita, nem szoktál ilyenekből problémát csinálni.

A burkolt célzást figyelmen kívül hagyva mélyedtem bele az előttem díszelgő tök tanulmányozásába lezárva ezzel a kellemetlenné váló témát, amikor megszólalt a csengő. Meglepetten bámultam a feltáruló ajtó előtt várakozó két rendőrre, akik komor arccal szegezték nekem a kérdést.

- Jankovich Titanillát keressük, itthon tartózkodik?

- Én vagyok az, miért? – kérdeztem egyre tágabbá váló pupillákkal.

- Fiatalkorú ellen elkövetett szexuális bűncselekmény vádjával letartóztatom – kapcsolta le övéről a bilincset a marconábbik zsaru, hogy egy pillanat múlva a csuklómra kattintsa azt.

* a névazonosság miatt későbbiekben esetlegesen Lory